Fogbeültetések

Mi az az implantáció? Mik azok az implantátumok?

Az implantáció a köznyelven fogbeültetésnek hívott beavatkozás, azt jelenti, hogy az állcsontba sebészileg ültetünk be valamilyen mű-foggyökeret, amely megfelelő csontosodás után felhasználható pillért fog jelenti az elveszett fogak pótlásához. Az implantátumok pedig az említett beültetésre használt mű-foggyökerek, amelyek mindig valamilyen szövetbarát anyagból , legelterjedtebben titánból készülnek, annak érdekében , hogy a szervezet befogadja őket.





Milyen esetekben javasolt? Mikor nem javasolt?

Lényegében minden foghiány esetén opció lehet a beültetés, a megfelelő döntéshez szükséges fontos tudnivalókat a következő pont alatt igyekeztük összefoglalni.

Mi alapján döntsek beültetés, vagy egyéb megoldás mellett?
Hány műgyökérre van szükségem? Milyen fogam lesz? Ragasztott? Vagy kivehető?

A beültetést mindig alapos tervezés előzi meg. A személyre szabott megoldáshoz szükséges a személyes találkozó, valamint legalább egy panoráma röntgen felvétel , bár a CT még pontosabb képet ad. Rengeteg kis tényező együttese fogja meghatározni, hogy milyen megoldás lesz a legmegfelelőbb. Néhány felmerülő kérdés a tervezés szempontjából : Hány fogat szeretnénk pótolni? Fel akarunk –e használni saját fogat a leendő fogpótláshoz? Ha igen, hány darab és milyen állapotú fogak ezek? Milyen állapotú a többi fog, amelyekhez nem terveztünk hozzányúlni? Konkrétan milyen elhelyezkedésűek a foghiányok? Ezek konkrétan megszabhatják, hogy milyen típusú fogpótlást lehet , illetve érdemes készíteni. Továbbá szükséges a csontkínálat alapos vizsgálata : Milyen magas az állcsontgerinc? Milyen széles? Milyen minőségű? Van –e szükség csontpótlásra? Milyen méretű implantátumokat tudunk beleültetni? A kívánt fogpótláshoz hányra lesz szükség? És nem utolsósorban ez mennyibe kerül? Illetve, ha van egy fix-keret, akkor abból mit lehet megcsinálni?

Néhány tipikusabb esetet vázolunk a teljesség igénye nélkül, hátha segítenek az előzetes tervezésnél, hangsúlyozva ismét, hogy a végleges tervezés a rendelőben történik. Igyekeztünk a költségek irányából is megközelíteni, azaz, az egyes esetek implantátummal, vagy anélkül való megoldásait ilyen szempontból is összevetni.

-Egy fog-hiányok.

Beültetés nélkül, ilyenkor szükség volna a hiányt határoló két fog lecsiszolására a hídpótláshoz, ez pedig ép fogak esetén mindenképp áldozatot jelent. Ilyen esetekben a szükséges 3 tagú híd költségben sem marad el sokkal, mintha csak a hiányzó fogat pótolnánk beültetéssel. Ha a hiányt határoló fogak nem épek, nagyobb, esetleg nem is túl esztétikus töméssel rendelkeznek, mi több már talán gyökérkezelésen is átestek, akkor ez esetben már nem tűnik áldozatnak, ha ezen fogak stabilitását, esztétikáját javítva inkább mégsem a beültetés, hanem a hídpótlás mellett döntünk.



-Ha több sorközi fog hiányzik

Ilyenkor több műgyökérre is szükség van. Az implantáció előnye, hogy megóvhatóak a saját, ép fogak, de a hídpótláshoz képesti költsége már relatíve magasabb. Ha a páciensnek belefér a keretébe, és a hiányt határoló fogak szép állapotban vannak, akkor feltétlen az implantációt javasoljuk. Ha több fog hiányzik, de van még annyi , amennyi a hídpótláshoz szükséges, és ezek is többnyire már kezelt, helyreállított, vagy épp helyreállításra szoruló, tehát nem ép és érintetlen fogak, akkor sokak számára talán éssszerűbb maradni a hídpótlás készítésénél, hiszen irreálisan magasabb lenne az implantációs pótlás költsége, és életminőségben sem feltétlen nyújtana többet.

-Sorvégi foghiányok

Szintén nagyon jellemző és implantációhoz nagyon indikált eset, amikor az elülső fogak megvannak, a hátsó fogak hiányoznak. Ilyenkor hátsó pillérek híján vagy a kivehető pótlás jöhetne szóba a rágófogak helyreállításához, vagy beültetések révén lehet készíteni sokkal komfortosabb hídpótlást. A szükséges implantátumok számához mérlegelendő szintén a maradékfogak állapota, esztétikája, illetve a páciens anyagi lehetőségei. Ha a saját fogak szép állapotban vannak, és nincs anyagi akadálya, akkor célszerű a fogakat megóvni, és több implantátumot felhasználva pótolni a hiányt.

Ha viszont a saját fogak állapotával se vagyunk elégedettek, (elszíneződött, erősen kopott fogak, több felszínt is érintő nagy tömések, már régóta koronákat viselnek stb…) akkor megfontolandó, hogy azok esztétikáját, stabilitását is javítandó készítsünk vegyes (implantátum + fog) elhorgonyzású körhidat. Ez gazdaságilag is a relatíve kedvezőbb esetek közé tartozik, hiszen jelentősebb számú felhasználható saját fog mellett kevés számú implantátum beültetésére van szükség, (oldalanként sokszor egy is elegendő), így valószínűleg nem kerül nagyságrendileg nagyobb összegbe, mint pl. egy igényes és stabil csúsztatós kivehető rendszer (amely esetén szintén hídpótlással kellene ellátni a saját fogakat)

-Kiterjedt, vagy teljes foghiányok








Ilyenkor jónéhány implantátum beültetésére van szükség a ragasztott hídpótláshoz, egyértelműen nagyságrenddel drágább, mintha kivehetővel oldanánk meg.( viszont nyílvánvalóan attól jóval komfortosabb, és magasabb szintű életminőséget jelent).

-Régóta fogatlan állcsontok, sorvadt állcsont-gerincekkel

Bár érthető, hogy általában fix, avagy ragasztott pótlás (korona, híd) a célja azoknak a pácienseknek, akik beültetésre adják a fejüket, vannak olyan esetek, ahol ehhez a megoldáshoz már túlságosan rosszak a csontviszonyok, akár a csontpótlás sem kecsegtet túlzott sikerrel. Ilyen esetekben többnyire implantáció nélkül csak nagyon instabil kivehető pótlást lehet csinálni. Ilyenkor nem érdemes foggal-körömmel ragaszkodni a fix pótláshoz, 2-3 implantátum segítségével stabil kivehető pótlás készítésével jelentősen javítható az életminőség. (esztétikailag is előnyösebb tud lenni ilyenkor, mint a hídpótlás, hiszen látványra helyreállítja az elsorvadt állcsont-gerincet is, nemcsak a fogakat)



Hogyan történik a beavatkozás? Milyen mellékhatásokra számíthatok?

A műgyökér sebészi beültetésétől szoktak leginkább félni, pedig fölösleges, hiszen megfelelően elérzéstelenítve egyáltalán nem fájdalmas, még a fogak eltávolításakor tapasztalható kellemetlen feszüléstől sem kell tartani. Végigolvasni félelmetesebb, mint átélni. Most ismertetünk egy komplikáció nélküli, elegendő csontmennyiséggel rendelkező esetet, ahol nincs szükség kiegészítő beavatkozásokra.

-A beavatkozás során először alaposan elérzéstelenítjük a megfelelő területet.
-Metszést ejtünk az ínyen, óvatosan leválasztjuk a csontról, szabaddá téve az állcsontgerincet-ilyenkor lehet látni a csontvastagságot teljes valójában, meg is mérhető teljes vastagsága, esetlegesen módosítható az eredeti kezelési terv, ha szükséges.
-Az implantátum részére ki kell alakítanunk megfelelő csontfészket, amely majd befogadja a műgyökeret. Ehhez a művelethez egyrészt szükségünk van az adott implantációs rendszer egyedi műszertálcájára, mely tartalmazza a megfelelő vastagságú, formájú forgóeszközöket, másrészt speciális sebészi motorra, mely biztosítja az egyes munkafázisokhoz előírt fordulatszámot, forgatónyomatékot és a szakszerű vízhűtés lehetőségét.
-A csontfészek kialakítása után a műgyökeret alacsony fordulaton becsavarjuk a csontba, ellenőrizzük stabilitását.
-Utolsó műveletként a korábban leválasztott ínylebenyeket visszafektetjük eredeti helyzetükbe, a sebszéleket sebészi varratokkal egyesítjük.

Idáig , mint említettük nem számolunk fájdalommal. A sebészi beavatkozást követő néhány napon viszont lehetnek kellemetlenségek. Minden olyan beavatkozás, ahol a csont és csonthártya érintett, gyulladás követ, ami járhat fájdalommal, lázzal, duzzanattal. Azért, hogy ezt a gyulladást a lehetőségekhez képest minél inkább mérsékeljük, célszerű megcsinálni egy antibiotikum-kúrát , ezen kívül néhány napig szükséges gyulladás és fájdalom-csillapító gyógyszert szedni, valamint a jegelés is jótékony hatású.

Mi történik, ha túl kevés a csont a beültetéshez?

Sokszor előfordul, leginkább régóta hiányzó fogak esetén, hogy az állcsontgerinc túlságosan keskeny, vagy alacsony , ahhoz hogy beültethessünk megfelelő méretű műgyökeret. Ilyenkor csontpótlásra van szükség, azaz meg kell tudnunk növelni a rendelkezésre álló csont mennyiségét. Miféle anyagok alkalmasak erre? Lehetséges megoldás, és a szakma szerint talán a legjobb megoldás, amikor a páciens saját csontját használják fel, olyan területekről, ahol jól hozzáférhetően nagyobb mennyiségben áll rendelkezésre, és mindenféle funkcióvesztés terhe nélkül adott a lehetőség valamennyit eltávolítani, és felhasználni. Mivel a páciensek idegenkednek ezektől a megoldásoktól, ezért ezeket a technikákat leginkább csak kiterjedt csonthiányoknál alkalmazzák. A legtöbb esetben bőven elegendő kereskedelmi forgalomból beszerezhető szintetikus csontpótló anyag használata, mely viszonylag költséges, de mentesül a páciens a csontnyerés kellemetlenségeitől.
A különböző területeken szükséges csontpótlás különböző technikák alkalmazását követeli meg. Néhány jellemző eset:

-Túlságosan vékony a csontgerinc (akár alsó , akár felső csontgerinc esetén)-a felszabadított csontfelszínre juttatjuk a csontpótló anyagot, melynek helyben tartását egy feszívódó membránnal biztosítjuk.
-Felső, hátsó fogak hiányzása esetén túlságosan alacsony a rendelkezésre álló csont – az állcsontgerinc fölött elhelyezkedő arcüreg felé megoldható a csont vastagítása-ún. sinus-lift-műtét-a csontot óvatosan feltárva, az arcüreg nyálkahártyáját még óvatosabban felemlve csontpótló anyagot juttatunk alá.

Bármilyen módszert is választunk sikeres beavatkozás esetén kb. 6 hónap elteltével számíthatunk rá, hogy a csontpótló anyag helyén valódi, felhasználható csontot képez a szervezet.

Befogadja a szervezetem? Nem fog kilökődni?

Első gondolatként szeretnénk eloszlatni azokat a félelmeket, miszerint valaki alkatilag nem alkalmas, vagyis képtelen lenne befogadni a műgyökereket. Természetesen előfordulhatnak sikertelen esetek. Elkerülésük érdekében a műtétet maximálisan steril körülmények között kell végrehajtani, ügyelni kell arra, hogy minél kíméletesebben nyúljunk a csonthoz, be kell tartani az előírt fordulatszámokat, szakszerű vízhűtést kell alkalmazni, a műtét után pedig meg kell tenni mindent a műtéti terület fertőződésének elkerülésének érdekében, a sebet tisztán kell tartani, valamint antibiotikus védelmet szükséges nyújtani. Mindezek ellenére előfordulhat bárkin kívül álló okok miatt, hogy elveszik egy-egy implantátum. Felmérések szerint az összes műtét kb.5%-a végződik így, ha így alakulna akkor szükséges a műtétet megismételni, természetesen mi garanciát vállalunk, így a következő beavatkozás díjmentesen történik.

Mikor lesz majd fogam?

Na ez egy igen jó kérdés! Klasszikus esetben a beültetéshez képest 3-4 hónapig kell várni, ez alatt az idő alatt megtörténik a csontosodás, és az implantátum terhelhetővé válik. Ha nagyon jó csontviszonyok vannak, akkor módunkban áll ún. korai terhelésre alkalmas implantátumokat alkalmazni, amelyek ha a határérték forgatónyomaték fölötti értékkel szorulnak meg a műtétkor a csontban, alkalmasak lehetnek arra, hogy akár néhány nappal a műtét után ideiglenes koronát/hidat lehessen rájuk tenni, és 6 héttel a műtét után pedig akár a végleges pótlás is elkészíthető. Ezek persze nagyon esetfüggő dolgok. Ha csontpótlás volt szükséges, akkor ezek az idők jelentősen meg tudnak nyúlni, hiszen a műtét után kb. 6 hónap , mire kiépül az implantációra alkalmas csont, utána, pedig további 4 hónap a műgyökér csontosodása. Nyerhető idő úgy, hogy a csontpótlással egyidejűleg megtörténhet a beültetés is, ennek azonban vannak feltételei, mégpedig rendelkezésre kell hogy álljon annyi kiindulási csont, amely képes kielégítő stabilitással befogadni legalább a 2/3-át a beültetendő műgyökérnek. Ha nincs elegendő saját fog, vagy terhelésre alkalmas műgyökér ahhoz, hogy ideiglenes hidat csinálhassunk, akkor az implantátumok megfelelő csontosodásának idejére speciálisan alábélelt ideiglenes, kivehető fogsort lehet csinálni, hogy ne maradjon a páciens hosszú ideig fog nélkül.

Tartós lesz a beültetés? Hogyan gondozzam?

Ha az implantátum egyszer csontosodott, akkor két oka lehet a későbbi elvesztésnek. Az első, ha túlterhelődik, de ez lelkiismeretes tervezéssel, azaz megfelelő számú pillér bevonásával, illetve elegendő számú implantátum beültetésével megelőzhető. A második ok az lehet, ha a nem megfelelő szájhigiéne végett az implantátum mellett először nyálkahártya-gyulladás alakul ki, ami később ráterjedhet a csontra. Ez kiváló szájhigiénével megelőzhető! Mi természetesen tudunk segíteni elsajátítani a megfelelő technikákat, megismerni a szükséges eszközöket, valamint rendszeres kontroll végett meggyőződni a szájhigiéne hatékonyságáról, de a hosszútávú sikeresség a páciens együttműködését 100%-ig igényli!